Falugazdász Fotó: Matus Tibor
Két érdekes esemény is történt a múlt héten a felvidéki agrárium háza táján. Kedden volt a Szlovákiai Agrárkamara tisztújító közgyűlése Dunaszerdahelyen, amelyen részt vett Samuel Vlčan frissen kinevezett agrárminiszter is. Ezt követően a felvidéki falugazdász-hálózat tartott továbbképzést Karván a magyarlakta községekben dolgozó 15 falugazdásznak.
A Szlovákiai Agrárkamara jelentős súlyú érdekvédelmi szervezet, hiszen több mint 600 gazdát, agrárvállalkozót tömörít, akik több mint 480 ezer hektáron gazdálkodnak, elsősorban produktív területeken.
Samuel Vlčan bemutatkozása jól sikeredett, hiszen mondandóját magyarul kezdte, amit pozitív gesztusként fogadtak a jelenlevők. A miniszter beszédét elsősorban az előtte álló kihívásokra építette, megemlítette az Agrárkifizető Ügynökség teljes akkreditációjának a megszerzését. Ez azért is fontos, mivel Patasi Ilona,
a kamara elnöke is megemlítette, hogy bár a járvány évében a gazdasági eredmények javultak, a megszokott támogatások nélkül veszteséges lett volna az ágazat.
A miniszter boncolgatta az EU Közös Agrárpolitikájának a reformját, amely egyelőre az Európai Parlament mélyzöld képviselői miatt megakadt. A miniszter azt is hangsúlyozta, hogy Szlovákia csak akkor tudja elfogadni a környezetvédelmi szigorításokat, ha azokhoz a mezőgazdászoknak megfelelő szociális és gazdasági intézkedéseket is társítanak. A vita érdekessége volt, hogy a kérdések zöme nem a jelenlegi aszályos időszakot érintette, hanem a régóta fennálló gondokra összpontosított.
A miniszter szakmai kérdésekre is fel-fel tudott vázolni megoldásokat, de szinte minden témakört azzal fejezett be, hogy a végső döntés meghozatalában szakmai párbeszédet kell lefolytatni.
Ez persze kettőt jelenthet, egyrészt nyitva hagyja a kapukat, ami szimpatikus, másrészt azt, hogy bankárként nincsenek igazán kiforrott megoldásai az agrárkérdésekre. A gazdák mindenesetre pozitívan fogadták, sőt akadt olyan vélemény is, hogy a menedzseri szemlélet ráfér a honi agrárágazatra. Mindenesetre a miniszter csak egy szűk, öttagú tanácsadói csoportot hívott össze, amelynek Patasi Ilona is a tagja lett.
Persze egy rövid miniszteri találkozó esetleg a problémák felvetésére elegendő, a gondok mélyebb megtárgyalását inkább a hosszabb szakmai találkozón lehet lefolytatni. Így tettek a felvidéki falugazdász-hálózat tagjai is, akik a Karvai Szakközépiskolában találkoztak. A hálózat két éve a külhoni magyar területeken a magyar kormány anyagi támogatásával kezdett működni.
A Felvidéken jelenleg tizenöten szolgálják a magyarlakta községek gazdáit, ellátják őket tanáccsal, eligazítják a támogatások és az előírások világában, segítenek a naplók, beadványok elkészítésénél, segítenek a digitális világba való átmenetnél.
A felvidéki hálózat gesztora Patasi Ilona, az Agrárkamara elnöke, illetve Varga Péter, a Gazda PT elnöke, a Karvai Szakközépiskola igazgatója.
A fiatal szakembereknek nincs egyszerű dolguk, hiszen a munkájuk sokrétű tudást igényel, és a jogszabályok, pályázati kiírások állandó változásait is követniük kell.
Abba bele sem gondolunk, hogy maga a gazda kategória annyiféle területet ölelhet fel, hogy talán nincs is olyan ember, aki ekkora tudásmennyiséget képes lenne átlátni. Jó, ha valaki a saját szakterületén tud elmélyedni a részletekben. Példa erre, hogy a konvencionális mezőgazdászok nem igazán mernek nyilatkozni például az ökológiai termelés fogásairól, hogy az élelmiszer-feldolgozást ne is említsük.
Ezt mutatta a falugazdászaink programja is, hiszen kaptak fejtágítást agrárpolitikából, a jogszabályok változásaiból, az elsődleges termelői feldolgozás higiéniájáról, a zöldség- és gyümölcstermesztésről, a térinformatikai rendszerek használatáról, vagy akár a jövő technológiájáról, a drónröptetés szabályairól. Mielőtt bárki feleslegesnek tartaná a drónok kérdését, annak elárulom, hogy nálunk bár permetszert nem, de levél- és műtrágyát már szabad kijuttatni a segítségükkel.
Mindez azt is jelzi, mennyi lehetőség van az agráriumban, a vidék gazdaságában, ha el tudunk mozdulni a konvencionális gabona és olajosok termesztésétől.
Erre hívta fel a figyelmet Forró Krisztián is, aki a fiatalokat arra buzdította, váljanak a közösségeink meghatározó szereplőivé, a régió gazdaságának szervezőivé, hiszen ők azok, akikhez fordulhatnak a gazdák a gondjaikkal. A pártelnök úgy véli, hogy a falugazdászoknak jobban be kellene kapcsolódniuk a közösségeink életébe.
Kitért az elmúlt időszak magyar–magyar szembenállására, ami megjelent a magyar gazdák között is. Reméli, hogy a Szövetség megalakulásával mindez idővel oldódni fog.
A magyarság megmaradásához a gazdasági boldogulást is biztosítani kell, és bár a déli régiók agráriuma a legfejlettebb, mégis ide érkezik a legkevesebb támogatás. Ha nem harcoljuk ki magunknak, hogy a régió működjön, senki sem teszi meg helyettünk. Kelet felé haladva még nagyobb a felelősségünk, hiszen arrafelé nincs alternatív munkahely, a vidék kiürül, eladják a telkeket, a szántókat, és ezzel megrendül a magyarság gazdasági alapja.
Mindehhez kellenek az ötletek, a javaslatok, a stratégiai gondolkodás, és mindebben partner lehet a felvidéki magyar politikai érdekképviselet. Forró felvetette a gazdák együttműködését, a lehetséges szövetkezéseket is. A gondolat szép, de a falugazdászok is beszámoltak róla, nagyon nehéz több gazdát összefogni, hogy közösen dolgozzanak, mert ehhez a régi konfliktusokat, ellenérzéseket és az irigységet kell legyőzni. Pedig volna lehetőség, akár vegyszerek, műtrágya, takarmány beszerzésénél vagy a végtermék eladásánál, feldolgozásánál. A bizalmatlanság amúgy is jellemző a régió gazdasági szereplői között, egymásban elsősorban a konkurenciát látják.
Abban egyetértés volt, hogy a politikai képviselet mindenképpen fontos, hiszen ennek hiányában hiába fizetjük az adóinkat, a fejlesztések nem érkeznek vissza a régióinkba.
Kelet felé haladva egyre inkább hiányzik az élelmiszeripari kapacitás, ami szintén csökkenti a fejlődés lehetőségeit. Vízió és tartalom kell a felvidék mezőgazdaságának, mellé hiteles emberek, akik a közösségért dolgoznak.
A vitában felmerült a vidék egyes területeinek az együttműködése, például az oktatás és a mezőgazdaság összekötése, iskolakertek kialakítása, hiszen az utánpótlás egyre inkább elfogy az agráriumból. Számos lehetőség elhangzott, hogyan válhatna a vidék gazdasága a közösségünk építésének egyik elemévé.
A beszélgetésben kitértek arra is, hogy nemcsak az agrárium gazdasági súlya csökkent, hanem a gazdák megítélése sem mindig rózsás.
Sokan a gazdák szemére vetik, miért panaszkodnak, hiszen elég támogatást kapnak, de sokan nem gondolnak bele, hogy erre az ágazatra sok más gazdasági tevékenységet lehetne ráépíteni, és maga a mezőgazdaság számtalan lemondással jár.
Sok kihívás áll a mezőgazdaság előtt, évtizedek óta húzódnak a gondok, a gazdatársadalom elöregedik, az udvarról való árusítás megoldatlan, tovább tart a kicsik és a nagyok közti konfliktus, elfogy a munkaerő az ágazatban, és maga az ágazat sem tudja gazdaságilag azt a teljesítményt nyújtani, amit lehetne. Pedig a vidék megmaradásához fontos, hogy kihasználjuk a lehetőségeket. Ebben tehetnek sokat a falugazdászok.
Forrás: https://ma7.sk/mezogazdasag/miniszteri-gyorsvizittol-a-falugazdaszokig Matus Tibor
